Először Mónika lányának, Kincső mozgására lettem figyelmes. Néztem, amilyen könnyen, sima mozdulatokkal fut, ugrik, ahogy félelem nélkül mászik fára.

Jógával, testedzéssel foglalkozó oktatóként ilyenkor azonnal fölébred bennem a szakmai kíváncsiság, hogy mitől van ez. Ösztönös tehetség, vagy tudatos munka?

Aztán amikor együtt mentünk játszótérre (Kincső a lányom osztálytársa), és láttam, Mónika hogyan foglalkozik a lányával, azonnal megkaptam a választ. Kincső magas kinesztetikai intelligenciája a vele való profi nevelésnek köszönhető.

Kevesen tudják, de a gyerek mozgásának fejlesztése később jobb matematikai és szövegértési képességeket eredményez. Ez azt jelenti, hogy nem csak jobban fog tanulni, de később a felnőttkori munkavégzésre is kihat, ha a gyerekednek minél több lehetőséget adsz mozgásra.

Emellett azért is bízom a lányomat Mónikára, mert értékrendemmel megegyezően, a gyerek szükségleteire szabja a foglalkozásait: kézműveskednek, mesét olvas nekik. 

Ha vele van, nem aggódom a lányom jövője miatt. Természetes ütemben fejlődnek a képességei, a kreativitása, együttműködési készsége az általa teremtett szeretetteljes közegben.

Így olyan felnőtt lesz, aki nem veszti el gyermeki jókedvét és alkotóerőit, amikor az örömmel végzett játékból szinte észrevétlenül értékteremtő munka válik, hanem integrálja.

Azt szeretném, hogy a lányomból elsősorban boldog, kiegyensúlyozott, életben a dolgait örömmel végző felnőtt váljon.

Mónika ebben a szülői küldetésemben segít. Jól láthatóan a gyerekszakértői hivatásra született, és ezt a tehetségét a képzettségével csiszolta ki.

„Mónikát akkor ismertük meg amikor az első gyermekünk egy magán intézménybe kezdett járni. Friss szülőként, sokszor voltunk bizonytalanok, tanácstalanok. Sok helyzetet nem tudtunk kezelni. Ekkor találtunk egymásra. A kislányunk, és mi is az első pillanattól fogva egy olyan bizalmat árasztó személyt ismertünk meg benne, aki által könnyebben vettük az aktuális gyermekneveléssel kapcsolatos akadályokat. Visszaigazolást kaptunk, hogy jól csináljuk, jó szülők vagyunk, és a gyermekeink pont úgy jók ahogy vannak.

A kapcsolatot azóta is tartjuk, és bármilyen problémánk van, bármikor fordulhatunk hozzá. Akár testvérféltékenység, vagy lemaradások témakörben. Jó egy olyan személyt magunk mellett tudni, aki segít, és akiben mi szülők, és a gyerekek is maximálisan megbízunk. 

Több szülő barátnak és ismerősnek is ajánlottuk, és örömmel tölt el, hogy mindenkinek tud/tudott segíteni. Az általa képviselt módszer hiánypótló. Szívből ajánlom!”

„Volt idő, mikor azt hittem, hogy „majd én tudom”. Aztán idővel rájöttem, nem olyan egyszerű, és hogy nem kudarc beismerni, hogy segítség kell. A segítségnek rengeteg formája van és megannyi minősége is. Nyilván mindenki a legjobbat akarja. És a legjobb: Mónika! Ő a segítség igazi „formája”!”

Mónikához ajánlás útján jutottunk el. Illetve Ő hozzánk, mert vállalta, hogy házhoz jön és a saját otthonunkban segít. Nagy könnyebbség volt, hogy a 16 hónapos kisfiammal nem nekünk kellett hozzá utazni. Nekem egy igazán hozzáértő szakember megerősítésére volt szükségem, amit meg is kaptam tőle, hogy “jó anyuka” vagyok. Mónika segítségével átbeszéltük, mik azok az otthonról hozott minták, amiket én nem szeretnék tovább vinni. Irányt mutatott a majdani bölcsőde választáshoz. Úgy váltunk el, ha elakadok valahol a kisfiam nevelésében, ha csak nem vagyok biztos valamiben vagy ha csak picit túlterhel az anyukaság, bármikor kereshetem. Alig várom h Vini nagyobb legyen és mehessünk a foglalkozásokra meg Pizsi buliba hozzá. Gyerek lélek szakértő, aki közben neked is mutatja az utat.

Óvodapedagógusként nap, mint nap szembesülök azzal a ténnyel, hogy itt van az ideje egyfajta paradigmaváltásnak. Napi szinten tapasztalom, hogy a jelenlegi óvodás generáció fejleszthetőségében új módszerekre lesz szükség. A Mónika által megalkotott lélek nevelés egy teljesen más perspektívát kínál számunkra. Teszi pusztán azzal, hogy szereti amit csinál (ez ma már kuriózumnak számít) és hisz a módszerében, ami nem valami hangzatos a papír mindent elbír szlogen, hanem arra épül, hogy minden gyermek egyedi, és meg kell keresnünk a kulcsokat, amivel megtalálhatjuk a hozzájuk vezető utat. Az érzelmi intelligencia fejlesztése alap kell legyen a mai gyereknevelők számára. Hiszem és tudom, hogy ezé a módszeré a jövő. Egyre több a különleges bánásmódot igénylő kisgyermek, elfogadásuk feltétel nélküli szeretettel, lélek neveléssel, érzelmi intelligencia fejlesztéssel válik hatékonyabbá. Örülök, hogy ismerhetem barátként, pedagógusként. Találkozásaink alkalmával mindig jut idő eszmecserére, megújulásra, egymástól tanulásra. Általa tanulom magam! Köszönöm.

Mónikát régóta ismerem, mára már csaknem felnőtt legnagyobb gyermekem kedvenc óvónénije volt. Rendkívül kreatív, tele van ötletekkel és fáradhatatlanul azon dolgozik, hogy a kicsik minél színesebb, boldogabb élményekben részesüljenek és a lelkük magasan szárnyalhasson! Mónika különleges érzékkel képes hatni a gyermekek lelkére, egészen közel tud kerülni hozzájuk, így azok az anyukák, akik rábízzák csemetéiket, egészen biztosak lehetnek abban, hogy „jó kezekbe” adták őket. Az egészséghez a legfontosabb a lélek szeretettel való megtöltése. Ezt a célt valósítja meg Mónika Léleknevelő központja. Szívből ajánlom minden kedves anyuka figyelmébe!

Mónikáék táboraira, foglalkozásaira már két éve rendszeresen viszem az ovisomat.

Mónika és a kolléganője Dia odafigyelnek minden gyerekre, változatosak a programok. Vannak jópofa kézműves feladatok, amiket mindenki a saját tempójában csinálhat, addig molyolhat a munkájával ameddig akar, de aztán az üldögéléssel mindig egyensúlyban vannak a nagymozgásos játékok is, hogy kellőképpen kiereszthessék a gőzt.

Tetszik, hogy a gyerekeknek van választási lehetősége, a feladatoknak nincs „jó” megoldása, alapvető útmutatás mellett mindenki kiélheti a kreativitását. Vagy esetleg ki is hagyhatja, amit nem szeretne csinálni. Mindenkinek tiszteletben tartják az érzékenységeit, nünükéit, empátiával terelgetik őket.

Az én csemetém inkább visszahúzódó, lassan nyitó típus, de őt se hagyják perifériára szorulni, van kapcsolódási lehetőség a felnőttekkel, amíg felbátorodik és partnert talál magának a gyerekek között. Jó látni, hogy új emberekkel, helyzetekkel találkozva erősödik a bizalma magában és a világban, megjön a vállalkozó kedve, büszkén mutogatja otthon a táborban készített „műalkotásokat”, és alig várja, hogy újra mehessen.

Természetesen ezek után én is szívesen viszem a következő alkalomra, mert látom, hogy megkapja a korának megfelelő szabadságot és értelmes kereteket, és persze hogy jól érzi magát!

Mónikát tavaly, a kisfiam első iskolai szülői értekezletén ismertem meg. Egy kedves, szimpatikus, mosolygós hölgyet láttam. Megtudtam, hogy táborokat is tart. A kisfiam egy idegen helyen elég nehezen feloldódó, zárkózott gyermek. Ezért tanakodva bár, de két napra beírattam a táborba. Már az első napon mosolyogva, élményekkel telve tért haza. A második napon mondta, hogy még szeretne menni a következő napon is. Így hát ment. Azt gondolom, hogy ez a személyes történetem mindent elmond.
Mónikánál a mai napig teljes bizalommal és nyugalommal tudom ott hagyni a gyermekem, nem kell aggódnom érte. Tudom, hogy egy békés, nyugodt, vidám és óvó környezetben hagytam.

Moncsi azonnal megtalálta a közös hangot 5 és fél éves Nagyfiunkkal. Nekem úgy tűnt, ez több mint egyszerű szeretet, vagy odafigyelés a gyerekek iránt, inkább valamiféle ösztönös megértése és megélése a gyermeki léleknek. Ehhez olyan kifinomult szenzorok szükségesek, amellyel kevesek bírnak. Átjött ez a táborokban, a közös programok alatt, ahonnan Boti nem csak szuper élményekkel jött haza, de eközben mindvégig tudtuk, hogy érzelmi biztonságban, SZERETETBEN van és nekünk szülőknek, ez a legfontosabb szempont minden mást megelőzve. Köszönjük és várjuk a következő találkozást!

Suttogó vagy. Nem (csak) azért, mert az a szakmád, hogy gyerekekkel foglalkozol, hanem pont ezért lett ez a szakmád, mert megvan benned ez a “képesség”. Mintha az összes tudást a gyereknevelésről Te tudnád. És mindezt totál természetesen. Amikor Boti pici volt es átjöttetek, azok voltak a legjobb napok, sosem sírt, nyugodt volt, el tudtad altatni, mindent spontán és természetesen és nyugodtan csináltál. Mintha valami titkos tudás birtokában lennél.
És nemcsak baba suttogó vagy, hanem a nagyobbak nyelvén is értesz es nincs olyan témakör, probléma, kérdés a gyerekek kapcsán, amiben ne tudnál segíteni. A legbonyolultabb dolog is pikk pakk egyszerűvé és magától értetődővé válik, ha te mondod el, hogy kell csinálni.
Azonnal megtalálod a közös hangot a gyerekekkel, érted a nyelvüket, a szeretetnyelvüket.
Igazán szerencsés az a kis és nagy gyerek, aki csak 5 percig is a “felügyeleted” alá kerül.

Na ilyen amikor egy vicces, kedves, az Univerzum törvényeit ismerő és tisztelő barát belevág, hogy megvalósítsa Önmagát.
Na ilyen, amikor a nehéz út tapasztalatai egy újfajta értelemmel ruházzák fel az Egyént.
Na ilyen az, aki belátja, a Tiszta Víz Forrása Önnön Lelkünk Mélységes Kútjából fakad és nincs olyan külső Forrás, mely szomjunkat ontaná!
Na ilyen a hely, ahol végre a lényeg kerül előtérbe az EMBERI LÉLEK, mert mi lenne fontosabb mint életünk ezen Örökkévaló része.

Moncsi! Martin fantasztikusan érezte magát a táborban! Rettentő büszke a saját készítésű lekvárra, a díszeire, hiszen Ő maga csinálta! Igazi önbizalom mega dózist kapott, amiért nagyon hálás vagyok! Ma főzni is segített, hiszen „Ő már egyedül vágta az almát is”
Az a türelem, nyugalom, és szeretet ami belőled sugárzik a szakmai profizmusod mellett, engem teljesen lenyűgöz.
Köszönjük ezt a két csodás napot, mindenképpen szeretnénk még menni hozzád!
Ölelünk, Kriszti & Martin

Szeretettel ajánlom mindenkinek. Anyukaként jobb embert el sem tudnék képzelni gyerekek felügyeletére, mint Mónit. Szívvel, lélekkel, nagy nagy szeretettel bánik a kicsikkel. Kreatív, tele ötletes játékokkal, mondókákkal és dalokkal. Gyönyörűen énekel.

Mónikát több, mint 10 éve ismerem. Óvónénije volt az egyik kisfiamnak, aki az ovis évei alatt olyan szeretetet, lelki támogatást és pozitív érzelmi nevelést kapott tőle, amiből a mai napig táplálkozhat. A sok emberi érték mellett, amit átadott a gyerekeknek, mindig figyelmet fordított a beszélgetésekre is.
Az említett kisfiam, Levente, már gimnazista, de a fent említett tulajdonságok, emlékek alapján talán nem meglepő, hogy 2 éve Mónikát meghívta a ballagási bulijára, és egymást átölelve örültek egymásnak, és beszélgettek át egy órát. A mai napig nagyon szeretik egymást és szeretjük egymást. Bár nincs napi kapcsolatunk, de nincs olyan fontos esemény az életünkben, amit nem osztanánk meg egymással.
Mónikát erre teremtette a sors, ez az út az övé.
Akinek Ilyen segítségre van szüksége, nem is találhatna erre alkalmasabb szakembert, hogy gyermeke egészséges, tiszta lelkű boldog emberré váljon.

Megerősít. Mindig arra koncentrál, amit tud az ember, gyerek. Bizalmat előlegez. Azt tanítja, hogy amit akarsz, arra képes is vagy. Motivál. Bíztat, hogy meg tudod csinálni és, hogy nincs mitől félni, mit veszíteni, ha nekiállsz, menni is fog. Dicsér. Mindig a jót hangsúlyozza, megtalálja, mit tud megdicsérni. Ezzel is önbizalmat ad. De legnagyobb önbizalmat az ad, hogy tényleg megpróbálja a gyerek (felnőtt) és tényleg sokszor sikerül. Tiszteli a gyereket. Nem lekezelő – szándékosan legalábbis nem – önálló individuumként tekint rá, meghallgatja, figyelembe veszi az érzéseit, akaratát. Pozitívan nevel. Nem a rossz tulajdonságokra koncentrál, hanem a jót erősíti. Nem minősíti a gyerek jellemét, személyiségét, hanem csak a viselkedését. Maximalista – ez nem mindig jó szerintem – minden helyzetből és feladatból ki akarja hozni a legtöbbet, minden helyzetben a megfelelő viselkedést várja el. Laza is, de konzervatív értékeket vall. Kreatív. Nem adja fel sosem, mindig keres egy megoldást. Nagyon sok szuper játékot tud. Fáradhatatlan. Csinálja a dolgát, amíg kell, nem pihen, nem küldi el a gyereket, hogy ő most fáradt. Mindig újabb és jobb megoldásokat keres Érzelmi biztonságot nyújt. Nem szégyenít meg, nem állít pellengérre, nem szidalmaz feleslegesen – na jó, erre törekszik, a gyerek a nevelés folyamán végig érzi, hogy nem veszítette el a bizalmát és a szeretetét. És végül, bár ez a legfontosabb, szereti a gyerekeket és mindig azt nézi, miben fejlődhetnek, mit tanulhatnak.

„Mióta gyerekem van, nagyon felértékelődött bennem a jó emberek iránti tisztelet és szeretet. Abban Léna van segítségemre sokszor, hogy megállapítsam ki az igazán jó, neki hihetetlen receptorai vannak erre (remélem sosem múlik ez el). Mióta pedig egy csöppet az átlagtól eltérő fejlődésű gyerekem van, rájöttem, hogy milyen kevés jó (szak)ember van és az is elég szembetűnő, hogy mennyire nem értékeli őket a társadalom. Sokan akkor jönnek csak rá ki a jó és ki nem az, mikor a gyerekük több időt és türelmet vesz igénybe egy pedagógus részéről. 

Sokszor tapasztaltunk rosszat és ezért igazán hálás vagyok már (még ha sok álmatlan éjszakámba is került) mert ezen az úton juthattunk el csodálatos emberekhez és általuk a fejlődéshez, amiből én is jócskán kivehettem a részem. A jó helyen nemcsak a gyermek fejlődik, hanem a szülő is, ami fantasztikus érzés!

A Covid felerősödése óta Mónika vigyáz Lénára hivatalosan (az óvoda mellett). Tanítja, fejleszti, szereti és a legfontosabb, hogy úgy szereti, ahogy van. Mert minden gyerek más és más, de ezt nem elég csak mondanunk. Sajnos sokszor ez csak egy elcsépelt közhely, de a Léleknevelésben ez a nagybetűs minden! 

Ez egy olyan reklám, aminek én anno nagyon-nagyon örültem volna, ha ezáltal hamarabb találom meg ezt a lehetőséget. Remélem ezzel segítek másokon is, akik kicsit nem találják a rendszerben a helyüket, vagy csak a tökéletes gyermekfelügyeletet keresik. 

Táborokra, programokra jelentkezhettek Mónikánál, a gyermeketek a legjobb helyen lesz nála. Erre bármit felteszek! 

Minden szülő akkor a legboldogabb szerintem, ha tudja, hogy a gyermeke a lehető legelfogadóbb és legszeretőbb közegben van.”

„Szabadon, mégis biztonságban”…

Nemcsak azért mentünk a Léleknevelés táborba, mert közel volt, hanem mert Mónika szavaiból úgy éreztem, ennek a tábornak az elsődleges célja az értékteremtés. Az előérzetem és gyermekem is visszaigazolta: azt mondta,” még életében nem volt ilyen jó táborban”. Ténylegesen alkottak, rengeteg élményt mesélt érkezéskor. Először játszott életében igazi klasszikus fiús szabadtéri játékokat.