Szülők Kincsestára
Olyan témákat találsz itt, amivel kapcsolatban a leggyakrabban kérdeznek.
Leginkább saját példákat hozok válaszul, hogy megtudd az én kiindulópontjaimat, és a Léleknevelés szemléletébe egy kicsit jobban beleláss. Természetesen nem biztos, hogy ez a Te gyermekedre is igaz lesz. Ezért kérlek, ne tekintsd ezt szentírásnak, ha bizonytalan vagy, inkább keress meg, írj nekem bátran, hogy személyesen Neked tudjak olyan egyedi és gyakorlatban is hatékonyan alkalmazható választ adni, ami valóban segítség lesz!
Ha nem találtál olyan témát, ami számodra fontos és kérdésed van, írd meg, hogy válaszolhassak!
Így bővül a szülők kincsestára!
Témakörök
Gyorskereső
Csecsemőkor
Kisgyermekkor
Csecsemőkor
Magzati élet
A különböző érzékszervek különböző időben alakulnak ki, de valóban teljes szimbiózis van az édesanya és gyermeke között. Fontos tudni, hogy az érzéseket, vagyis az érzelmeket is átveszi a baba. Ezért lényeges, hogy az édesanya hogy érzi magát. Törekedjen a kiegyensúlyozott állapotra, a pozitív gondolatokra, a harmonikus környezetre, kevésbé zajos helyekre, célzott zenehallgatásra, kifejezetten a komolyzene, különösen Mozart muzsikájának jótékony hatása ismert.
Kislányomat megviselte, hogy míg őt vártam, a kisfiamat gyászoltam. Borzasztó lelkiismeretfurdalásom volt, hogy sokat sírok, és még ezért is sírtam, egyszerűen nem akart fogyni a könnyem. Mikor megszületett, nagyon sírós baba volt és nagyon lassan gyarapodott. Visszahúzódó, introvertált kislány volt. Óvodába is nehezen szokott be, nem mutatkozott meg a benne lévő potenciál, nehezen, vagy inkább sehogy nem barátkozott, nem vett rész közös tevékenységekben, nem szeretett „szerepelni”. Problémásnak gondolták. A közösségben „nem létezett”. Ez 5-6 éves kora javult az új ovinak és az ott lévő más szemléletnek köszönhetően, de igazán 7 évesen változott csak meg, amikor iskolába ment. Nem állítom, hogy ez pusztán a terhesség alatt átélt érzelmi állapotnak köszönhető, de azt állítom, hogy hatással volt rá. Azt pedig nem csak én állítom, hanem már tények, hogy az anyaméhben töltött idő és a magzatra gyakorolt hatások befolyásolják későbbi életüket.
Tudom javasolni a mozgást, ha az egészségi állapot megengedi. Kisfiamnál én aquanatalra jártam a csípőficamom miatt, mert ott a felhajtó erőnek köszönhetően nem terheli a mozgás a csípőt. Kislányomnál sajnos fokozottan veszélyeztetett voltam, ezért végig feküdnöm kellett. A terhességi cukor kialakulása is kevésbé valószínű rendszeres mozgás mellett. De népszerű a kismama jóga, vagy bármi más, ami elérhető közelségben van, vagy akár a napi séta is megteszi.
Szoptatás
Ez az a téma, ami kimeríthetetlen és megosztó. A természet elég jól kitalálta ezt, és megkönnyítette a gyermek táplálását, csak mi bonyolítottuk meg. Viszont az is igaz, hogy már ez is egy szakma. Nekem mindkét gyermekemnél Harkai-Szalontai Mónika védőnő és szoptatási tanácsadó volt az, aki rendkívül sokat segített, és megtanított mindenre, amit tudnom kellett.
Számomra nem volt kérdés, hogy fejjek-e vagy sem, mert ez volt az egyetlen esélyem, hogy anyatejet kapjon a koraszülött kisfiam. Minden létező fejőgépet kipróbáltam, az elektromos kényelmesebb, a kézi erősebben fejti ki hatását. Professzionális szintre fejlesztettem a fejést, végül lábbal hajtható, egyszerre mindkét mellből fejő gépet használtam. Szoptanit készülékkel segítettem a kisfiamat, hogy megtanuljon szopizni. Az tény, hogy a fejéssel lehet növelni illetve fenntartani a tej termelődést. De ezt mindenki döntse el magának, vagy kérjen személyre szabott segítséget.
három óránkénti szoptatás véleményem szerint egy elavult módszer, és magamból kiindulva, én sem bírok ki mindig 3 órát evés-ivás nélkül. Ráadásul ezt a náci Németországban írták le először, és pontosan azért, hogy a gyermek kevésbé kötődön az édesanyjához. Figyelembe véve, hogy egy újszülött gyomra akkora, mint egy szem cseresznye, majd diónyi, elképzelhetjük, hogy mennyire éhes lehet két szoptatás között, ha ezt mesterségesen próbáljuk kitolni. Én kegyetlenségnek tartom. A tej termelődése a kereslet-kínálat elve alapján ideálisan alakul az idő előrehaladtával, az igény növekedésével. A szoptatás nem csak evésre szolgál, van, hogy csak pár kortyot iszik belőle a baba, de van, hogy csupán a komfortszopizás a célja. Ha bizonytalan az édesanya, hogy eszik-e eleget a babája, akkor az egy támpont lehet, hogy látja nyelni. Én igény szerint szoptattam, és annyi ideig, amíg a kislányom igényelte. Kisfiamnál más volt a helyzet, mert neki voltak „muszáj” feladatok is, főleg, amíg megtanult szopni, hiszen 31. héten született, és azt mondják, hogy a szopóreflex csak a 35. héten alakul ki, a fiúk lusták, a Down babák nem tudnak szopni a hipotónia miatt, szívbeteg, befelé forduló mellbimbóm van, császáros baba volt, szóval ezzel próbáltak elriasztani attól is, hogy megpróbáljam. Ennek ellenére én mégis mellre tettem és kitartóan próbálkoztam, szoptattam, hiszen az anya számára ez az inger indítja el a tej termelődéséért felelős hormon termelődését. Mindent megtettem, hogy kisfiamat anyatejjel táplálhassam, és hittem benne, hogy ennek így kell lennie. Sikerült is, bár sokan nem hitték el, még akkor sem, amikor látták. Hiszen a könyvek nem ezt írják… ezért mondom, hogy minden gyermek más, és minden gyermek egy csoda. Nem mindig kell a könyvekben írt általános, csak az átlagra érvényes adatokból kiindulni.
Bárhogy lehet szoptatni, ahogy Neked és gyermekednek kényelmes. Nekem az vált be a legjobban, amikor egy kényelmes fotelben, a karom alátámasztva, a fejét tartva, a baba hasa az én hasamnál oldalán fekve, a kis arca szemben a mellbimbóval, és a hátát fogva.
Addig lehet, amíg Nektek jó. Azt mondják, hogy 1 év után megváltozik az anyatej összetétele, és inkább már csak a kötődés erősítése a célja, nem a táplálás. Nálam úgy alakult, hogy 1 éves koráig szoptattam a kislányomat, és érezhetően leválasztotta magát. Erőltetni, ragaszkodni nem akartam, az ő igényeit figyelve egyszerűen abbahagytuk. A kisfiamnak fél éves koráig tudtam fenntartani többnyire csak fejéssel a tejtermelődést, hiszen a sok kórházi tartózkodás nem tette lehetővé a szoptatást, csak a fejést. Volt egy érdekes ovis beszoktatásom, amikor anyukával a délutáni alvásról beszéltem, hogy ne aggódjon, mert minden gyermeket el tudok altatni, akkor mondta, hogy az ő kislányát szoptatni kell. Mondtam, hogy sajnos azt már nem tudom vállalni.
Hordozás
Ha csak azt nézzük, hogy egy kisbaba, aki nemrég még az édesanyja pocakjában lakott, érthető, ha igényli a teljes testi közelséget, ami ismerős, ezért biztonságot jelent neki. Általában azt is nagyon szeretik a kisbabák, nem véletlenül, ha körülöleli őket egy finom anyag, jó érzés, megnyugtatja őket. Ezért használtak régen pólyát, mert megfigyelték ennek jótékony hatását.
Az én anyai tapasztalataim nagyon pozitívak. Koraszülött kisfiamnál is javasolták a kórházban, és a korai fejlesztőben is. Kezdetben rugalmas kendőt használtunk, amit eleinte nehéz volt megfelelő feszességben felkötni, de hamar belejöttem, és egy áldás volt, amikor alhatott rajtam a gyermekem, és én mégis lehettem mozgásban. Ha valahova mentünk, nem is mindig vittem babakocsit, hanem csak a kendőt, mert egyszerűbb volt azzal közlekedni, hiszen még mindig nem mindenhol akadálymentes a közlekedés, és nekem nagyon nehézkes is volt a kocsiból ki-be tenni. A kendő egyértelműen jó hatással volt mindkettőnkre, és megkönnyítette az életünket. Később, amikor belenőtt a háti hordozóba, akkor is nagyon szeretettük, eleinte a szűkítővel elöl volt, de később hátul, például kirándulni is úgy mentünk, és maminbaba tornán pedig a hátamra kötve mindig el is aludt benne.
A megfelelő és szakszerű hordozásnak érdemes utánajárni, de amit én el szoktam mondani, ami nagy általánosságban igaz, hogy a babák a szülő felé fordulva érzik magukat igazán biztonságban, és mi is így tudjuk kontrollálni a jelzéseit, és reagálni azokra.
Vannak kifejezetten hordozási tanácsadó szakemberek, akik ezzel foglalkoznak, mint például Meskó-Czégény Anikó, akit személyesen is ismerek, tartott is már bemutatót egy Léleknevelés napon, ezért szeretettel ajánlom, egész Budapesten és környékén lehet őt hívni.
Mozgásfejlődés
Nem szeretek általános dolgokat hangoztatni, és főleg nem olyat, hogy mikor mit KELL csinálnia egy gyermeknek, mert sok anyuka értelmezi félre, és saját magának okoz elsősorban frusztrációt. Azt mindenesetre fontos tudni, hogy milyen mérföldkövek vannak, amik mind nagyon fontosak, és emellett az is, hogy a megfelelő sorrendben kövessék egymást, mert ezek befolyásolják a későbbi tanulási vagy kognitív képességek fejlődését. Tévhit, hogy ha a mozgásfejlődés lassabb, akkor a gyermek le van maradva. Nem szabad a mozgás fejlődését siettetni.
Türelemmel, szeretettel, ösztönzéssel. A szemkontaktus a legfontosabb, az anya tekintete, és mimikája segít a gyermeknek a megfelelő kapcsolat kialakításában, fejlődésben és az érzelmi biztonságérzet kialakulásában. Biztosítsuk a szabad és biztonságos mozgásteret és ehhez szükséges kényelmes öltözéket. Ha tudjuk, hogy milyen fejlődési lépcsők jönnek egymás után, akkor segíteni is tudunk. A Dévény tornát különösen hasznosnak tartom akkor is, ha nem tudunk semmilyen problémáról. Egy jó Dévény szakember segíthet a magzati élet során elgémberedett izmok átmasszírozásában. Gondoljunk csak arra, hogy milyen érzés, amikor mi elalusszuk a nyakunkat és nem bírjuk megmozdítani. Ezen kívül a hintáztatást javaslom, minden napra. Ha nincs hintánk, akkor egy lepedő 4 sarkát összefogva kis zsákot képezhetünk és abban lengethetjük a babánkat, ez rendkívül jól fejleszti az idegrendszert és az egyensúlyérzéket is.
Igen, nagyon is összefügg. A nagymozgások alapozzák meg a később fejlődő finommotorikát, ami az írás alapja. A mozgás hangolja össze a két agyféltekét, és minél több hálózat közti össze őket, a gyermek tanulási képességei annál könnyebben fejlődnek.
Alvás
Egyik kedvenc témám, erről később is írok, a kisgyermekkornál, de most a csecsemő altatásáról írom le a véleményem. Az a kis lélek, aki testét édesanyjáéból építette, aki nemrég még édesanyja biztonságot nyújtó testét belülről, a legszorosabb egységben élvezhette, most egy hideg, iszonyúan fényes, zajos, ijesztő, ismeretlen világba csöppent a küzdelmes születés után. Talán érthető, hogy miért igényli a testi közelséget, és miért sír keservesen, ha álmából egyedül, rácsok között ébred. Idővel meg fogja szokni, de vajon nem lenne jobb ezt megkönnyíteni neki, vagy máris ridegtartásban neveljük, hogy tanulja meg, hogy milyen az élet? Én azt gondolom a természeti népek példájára, hogy a gyermeknek az édesanyja közelében a helye. Nélküle életképtelen. Az anya és gyermeke közötti kapcsolat ilyenkor alapozódik meg, amikor a gyermek megtanulja, hogy az anya mindig ott van, amíg szüksége van rá. Nem azt tanulja meg, hogy a sírására nem érkezik válasz, sem azt, hogy hol érkezik, hol nem. Biztonságosan megtanul kötődni, és ősbizalma, a világ jóságába vetett hite megerősödik, ami a későbbi leválást és megküzdési stratégiákat segíti elő. Azt gondolom, és mindig ezt hangsúlyozom, hogy minden ember, minden gyermek más, más az igénye, a szükséglete, és egy anyának is össze kell hangolódnia gyermekével. A megismerés nagyon fontos, önmagunk ismerete is, hogy tudjuk, például, hogy mi nyugtat meg bennünket, ha a gyermekünk mellettünk fekszik, vagy éppen saját kiságyában, de a közelünkben? Jó esetben az apuka igényeit is figyelembe kell venni, tudunk-e úgy aludni, hogy gyermekünk
Babaúszás
Saját tapasztalataim alapján bizonyossággal állíthatom, hogy milyen előnyös hatásai vannak, és hátrányt maximum annyit tudok mondani, hogy kicsit macerás volt elvinni a gyermeket a város másik végébe, hiszen nem akartam akárkihez menni, jól utánajártam, és a számunkra legjobbat választottuk ki, a Bébiúszás-Oktatók Első Országos Egyesületében. 4 hónapos korában kezdtük, de már 3 hónaposan is el lehet kezdeni. Én nem vagyok jó úszó, félek is a víztől, a férjem ellenben szinte vízen nőtt fel, mint válogatott evezős. Ezért mindketten szerettük volna, ha gyermekünk szereti a vizet, és vízbiztos a lehető leghamarabb. Ez így is lett. Számomra egy csoda volt, hogy alig egy évesen az apukája behajította a vízbe, elsüllyedt, majd felúszott a víz felszínére, ott a hátára fordult és nyugodtan, mosolyogva lebegett, majd lazán kimászott a partra. Folyamatosan jár úszni a mai napig, és nagyon megnyugtató, amikor vizes közegben vagyunk, hogy bátran és biztonsággal mozog a vízben, nem kell gyomorgörccsel, sasszemmel figyelnem a partról minden mozdulatát, inkább csak büszkén gyönyörködhetek ügyességében, hogy lám csak lám, mennyire megérte. Nekem ez volt a legfontosabb, hogy ne kelljen aggódnom, karúszót, úszógumit, mentőmellényt cipelnem mindenhova, és azért, mert én nem szeretem a pancsolást, attól még a gyermekemet ne fosszam meg tőle.
Korai fejlesztés
A Léleknevelés irányelvei között szerepel, hogy alapvetően nem célunk, hogy a gyermeket fejlesszük. Lehet, hogy valakinek ez most furcsán hangzik, de kifejtem, hogy miért írom ezt. Önmagában a fejlesztés nem cél, mert az természetes módon végbemegy megfelelő körülmények között. A legfontosabb az érzelmi biztonság megteremtése, és mivel minden gyermek más és más, egyedi és megismételhetetlen, más hozott készségekkel rendelkezik, nem lehet előre megmondani, hogy milyen fejlesztésre van szüksége. A cél a harmonikus családi légkör, a biztonságos, kornak megfelelő ingerekkel kialakított környezet, az elfogadás, a szeretetteljes odafigyelés, arany középút megtalálása a túlféltés-túlaggódás és a magára hagyás-elhanyagolás között. Más a helyzet, ha a gyermekünk valamilyen veleszületett rendellenességgel érkezik, vagy észrevesszük, hogy valami nem stimmel, ekkor természetesen minden esetben forduljunk szakemberhez és hallgassunk anyai ösztöneinkre!
Súlygyarapodás
Egyáltalán nem javaslom a méregetést. Fölösleges idegeskedést okoz. Elmondom az én történetem. Általában a gyermek veszít a súlyából születés után. Kincső 3290 grammal született, és 2980-nal mentünk haza. 2 hónapos érte el a 3300 grammot, vagyis a születési súlyát akkorra hízta vissza. Az átlagos adatok szerint 10%-ot szoktak veszíteni a súlyukból a babák, és 1-max. 2 hét alatt hízzák vissza. A 2 hónap extrémnek számít. 6 hónapos korára viszont utolérte a papírforma szerinti súlyt, és 1 évesen már átlagnál nagyobb babának számított, 2 évesen azt hitték óvodás, 6 évesen koraérettnek nyilvánították, és most lassan 9 évesen majdnem akkora a lába, mint nekem (nekem mondjuk elég pici, 34-es.) Mindenki nagyon erős nyomást gyakorolt rám, a család is és az orvosok is, hogy adjak tápszert, de úgy éreztem, nem lehet baj, míg igény szerint szoptatom, és amíg gyarapszik, még ha lassabban mint az átlag, van széklete-vizelete, amikor fent van, akkor figyel, mosolyog, gőgicsél, mozog, akkor ez így rendben van. Örülök, hogy kitartottam, és semmilyen hátrányt nem szenvedett ettől, hogy lassabban fejlődött az átlagnál. Nem volt beteges. Gyógyszert csak 3 és fél évesen kapott először, miután az oviban fülgyulladást kapott. Kifejezetten mozgékony volt, még álmában is.
Hozzátáplálás
Minden gyermek más, ezért ismerd meg a sajátodat minél jobban, és figyeld az igényeit. Ha fél éves koráig tudod szoptatni, akkor addig nem szükséges megismertetni más ételekkel. Fokozatosság legyen az alap, egyszerre csak egy új íz, inkább friss, mint üveges. Semmit ne erőltess, az evés ne kényszer, hanem öröm legyen. Többször is lehet próbálkozni, ha valami nem jön be, de azért teljen el egy kis idő.
Cumizás, ujjszopás
Van, amelyik gyermek cumizik, van, amelyik az ujját szopja, van, amelyiknek az orális szükséglete nem ilyen magas. Az én kislányom a kézfején lévő mutatóujja és hüvelykujja közötti részt szívogatta, mintha szopizna. Evés közben is, és így is aludt el. Szinte már bőrkeményedése volt, de magától leszokott róla, kb. másfél évesen. Nem erőltettük, nem szidtuk, nem fenyegettük, pedig volt némi aggodalom bennünk. Én jobban el tudtam fogadni ezt, mert én még első osztályban is (nappal is) szoptam a bal hüvelykujjam, minden tiltás, fenyegetés ellenére. Aztán a megszégyenítések hatására már csak éjjel, elalváshoz, 12-13 éves koromig. Persze titokban. Mert ez megnyugtatott, szükségem volt rá. Van, amikor ez lelki szükséglet, és nem jó dolog megfosztani a gyermeket tőle, mert több sérülést okoz, mint maga a cselekedet. Igen, kiálltak a fogaim, de szépen visszamentek a helyükre, pedig nem volt fogszabályzóm. Ma már ez is divat. Kislányomnak mindenképpen kelleni fog, mert nyitott harapása van, genetikailag, nem a cumizástól. Ennek ellenére nem preferálom a cumit, mert károsabbnak tartom, mint az ujjszopást. Oviban voltam már cumitündér, aki a cumiért cserébe ajándékot hoz. De vannak ma már cumifák, és a Mikulás is előszeretettel viszi el. Abban az esetben, ha a cumi azt a célt szolgálja, hogy a gyermek csendben legyen, akkor nem javaslom. A közösségbe szoktatást nem szabad még ezzel is megzavarni, ne akkor álljunk neki, mert az egy nehéz lelki folyamat. De ahogy az eddigiekben is hangsúlyoztam, mindig a gyermektől függ, hogy mikor, milyen módszerrel és milyen ütemben célszerű leszoktatni, ha egyáltalán le kell.
Kisgyermekkor
Táplálkozás
Mihez képest? Milyen kép él a fejünkben, mit várunk el tőle? Milyennek kellene lennie? Milyenek vagyunk mi, a szülei? Nem lehet erre általánosságban válaszolni, mert minden eset egyedi, és minden gyermek más.
Nem-evés
Egy biztos: nem fog éhen halni. Ha nem szeretnéd, hogy felnőtt korára ne is szeressen enni, akkor ne erőltesd, ne fenyegesd, ne kényszerítsd, ne tömd! Legyen egy rendszer, de azért vegyük figyelembe az egyéni ízlést, joga van eldönteni, hogy mit, mikor és mennyit eszik. Természetesen nem azt mondom, hogy akkor egyen, amikor eszébe jut, legyen benne rendszeresség, és ésszerű keretek, de ha ebédnél úgy érzi, hogy eleget evett, akkor ne legyenek különféle retorziók, hogy addig ott ül… Az a helyes, ha van választási lehetősége, de ez nem azt jelenti, hogy ott állsz készenlétben a konyhában a létező összes alapanyaggal, ugrásra készen, hogy bármit megfőzz. Találd meg az arany középutat. Egészséges ételek közül válassz. Mesterséges
Hiszti
Na itt aztán igaz, hogy minden gyermek, minden helyzet más. A saját hozott mintáink is mások, nem mindegy, milyen hatással van ránk, milyen állapotban vagyunk, amikor gyermekünk rákezdi. Egyáltalán mit nevezünk hisztinek? Ha figyelünk, tudjuk, hogy mi történt előtte, miért kezdi el, mi volt a kiváltó tényező. Legtöbb esetben a fáradtság az oka, de lehet az éhség, vagy szomjúság is és még számtalan. A legfontosabb, hogy tudatosítsuk, hogy ez nem ellenünk szól, hanem jelzés. Törekedjünk a türelemre és nem mindig kell megoldást keresni, vagy találni, elég, ha jelen vagyunk a pillanatban és gyermekünk számára biztonságot jelentünk. Akár milyen jól hangzó tippek sem biztos, hogy beválnak az adott pillanatban. Ennél konkrétabb választ csak konkrét példára tudnék írni.
Szófogadás - avagy sem
Miért kell szót fogadnia? Miben nem fogad szót? Mikor nem fogad szót? Lehet, hogy túl sok a szabály, túl kevés a mozgástér, a szabadság. Ha egyértelműen ki vannak jelölve a határok, ha tudja, hogy meddig mehet el, és nincs felesleges tiltás, akkor a gyermeket nem folyton szabályozni, irányítani, nem kell szót fogadni. A rendszerek kialakítása, a napi rutin is segíthet a helyes gyakorlatban. Ha nem akarjuk, hogy mindig azt csinálja, amit mi gondolunk, hanem csinálhatja azt, amit ő szeretne, akkor szót fog fogadni. Persze sok minden más is lehet a háttérben, ez is egy tipikus olyan dolog, amit gyereke és helyzete válogatja.
Dackorszak
Ne törd le feltétlenül az ellenállását. Hacsak nem akarod, hogy megalkuvó, önszabotáló, alárendelt, önbizalomhiányos felnőtt legyen belőle. Ez természetes érési, önismereti folyamat. Nagyon idegesítő tud lenni, de jobb, ha túlesik rajta. Nem azt mondom, hogy mindennek adj teret, hiszen neked is meg kell szabnod az egészséges határaidat, és nem kell mindent elviselned. Mondhatsz Te is nemet. Legyen egyértelmű a kommunikáció a gyermek irányába, hogy mit lehet, és mit nem. Ebben nincs vita. Értsd meg a gyermeket, fordulj felé empátiával, de tartsd meg saját határaidat is, és a közösen alkotott szabályokat tartasd is be. Adj neki választási lehetőséget, nagyon szeretik, ha olyasmiben dönthetnek, ami az ő szintjükön a felelősséggel is együtt jár. Akkor érezni fogja a súlyát és nem muszájból teszi, nem a külső kontroll lesz a motiváció, hanem a belső igény, saját választása.
Alvás
Egyik kedvenc témám az altatás. Hogy miért? Mert rendkívül sok pozitív tapasztalatom van, ami megerősít abban a hitben, hogy milyen fontos, és mennyire sokat számít a hozzáállás. Sokan nem tudják ezt, és azt meg főleg nem, hogy miért. Azt gondolják, hogy vannak különböző alvásigényű emberek, és ezzel le van tudva. Ám ez gyermekkorban azért nem ilyen egyszerű. A gyermek idegrendszere alvás közben is fejlődik, ezért számára nélkülözhetetlen, hogy a nappal szerzett tapasztalatait éjjel beépítse. Ezt a nyugodt körülmények biztosításával tudjuk elősegíteni, és az érzelmi biztonság megteremtésével. Az újszülötteknek még nincs más dolguk, csak hogy nagyon sokat aludjanak, és egyenek. Ennek a lehetőségét a szülőknek kell megteremteni Ha tudjuk, hogy van egy melatonin nevű hormon, ami az alvást segíti, és ez csak teljes sötétségben tud fejlődni, illetve a csontok növekedése is éjszaka történik, akkor talán ez segít a helyes szokásokat kialakítani.
Szobatisztaság
Ez egy természetes folyamat, ami megtörténik a maga idejében. Kb. másfél éves korban alakul ki az a reflex, amikor már képes érzékelni az ingert, és meg tudja nevezni. A visszatartáshoz még egy kis idő kell, és az éjszakai szobatisztaság is van, amikor csak később alakul ki. Nyáron egyszerűbb ez a folyamat, mert lehet pelenka és ruha nélkül is lenni a szabadban. Itt is a kulcs a gyermekünk megfigyelése, a jelzéseire adott pozitív visszajelzés, és ösztönzés. Ha nekünk problémánk van a wc-zéssel, akkor ez automatikusan a gyermekünk számára is ugyanolyan probléma lesz, hiszen ezt a mintát látja. Szinte a szájába adjuk a szavakat, és az érzéseket, hogy hogyan kell reagálni.
Első közösség
A közösség nem csak a gyermek számára fontos, hanem a szülőknek is. Olyan közösséget válasszunk, ahol mi is jól érezzük magunkat. Gyereknek gyerek a barátja. De ez nem helyettesíti a családi meghitt együttléteket, mert a szocializációhoz szükséges elsődleges mintákat a gyermek a szüleitől látja.
Mese
Mese alatt az élő mesét értem, fejből mondott, saját történeteket, vagy könyvből olvasva. Minél többet mesélsz, annál jobb! Óriási előnyre tesz szert az a gyermek, aki minden nap hall mesét. Ettől fejlődik igazán a szókincs. Nálunk az esti mese nem maradhat el, akármilyen későn kerül is ágyba. Külön rituálénk van erre, és egészen a kezdetek óta mesélek a lányomnak. Még a kisfiamnak is meséltem a kórházban minden nap, még akkor is, amikor kómában volt. Számos bizonyíték van rá, hogy a tudatalattiban rögzül, még alvás közben is. Ezért hatékonyak akkor is a meditációk is, vagy megerősítő üzenetek, amikbe belealszunk.
Nem kell félni a népmeséktől, mert olyan szimbolikus nyelven íródtak, amik a lélek szintjén hatnak, és a gyermek ösztönösen megérti, beépül a személyiségébe, megküzdési stratégiákat ad számára, amit az élete során fel tud használni, lesz mihez nyúlnia, mindezt úgy, hogy észre sem veszi, tanítani se kell semmit. Ezért nem is magyarázzuk a népmeséket, és ezért nem hagyunk ki és nem írunk át benne semmit. Amíg a gyermek nem lát kész képeket pl. a TV képernyőjén, addig számára a Piroska és a farkas nem egy horror történet, mert nem úgy képzeli el, ahogy mi. Sajátos módon dekódolják a mesék üzenetét, és biztosak lehetünk benne, ha nem torzítják el belső képalkotásukat idejekorán, akkor nem fog félni azoktól a jelenetektől, amik számunkra esetleg durvának tűnhetnek.
Bölcsi
Ez teljesen attól függ, hogy milyen a gyermeked, milyen vagy Te, milyen helyzetben vagytok, mit szeretnél, mi a jó a család minden tagjának. Ennek megfelelően kell bölcsit választani, és elsősorban gondozót. Nem mindegy kire bízod a gyermeked, fontos, hogy az értékrendje azonos legyen a tiéddel és bízni tudj benne. Az is fontos, hogy a gyermeked jelzéseire is figyelj! Nem minden esetben kell egy gyermeknek 3 éves kora előtt közösség, de lehet, hogy a szülők munkája nem teszi lehetővé az otthon maradást. Sok mindent mérlegelni kell. Olyan gyermek is van, aki viszont nagyon korán igényli a társaságot. Azért az nem jó, ha ezt nem látjuk objektíven, ha előre eldöntjük, hogy mi legyen, hiszen nem tudjuk előre, milyen temperamentumú lesz gyermekünk 2-3 éves korára.
Fejlesztés
Mint ahogy azt már korábban kifejtettem, nem cél a fejlesztés önmagában, hiszen megfelelő körülmények között a gyermeknek nincs szüksége külön fejlesztésre. A sok külön foglalkozás, kötött program nem biztos, hogy azt a hatást váltja ki, amit mi elképzeltünk. A gyermeknek ebben a korban leginkább az anya feltétel nélküli szeretetére van szüksége és az én élmény megélésére. Tapasztalatszerzésre. Ilyenkor még általában nem lehet tudni, hogy mi lesz az érdeklődési köre. Az akaratlagos figyelem még pár perc. Nem feltétlenül sajátította el az anyanyelvét sem.
Önállóság
Alapesetben a nevelés célja a gyermek önállóságát támogató folyamat kéne, hogy legyen. Azért, hogy életképes, legyen, saját maga és más számára is hasznos, boldog életet éljen. Ezt már a kezdetektől tanulja a gyermek. Minden tevékenységgel, minden tapasztalattal gazdagabb lesz. A legtöbbet akkor tudjuk ezért tenni, ha támogatjuk, ösztönözzük, bátorítjuk és mindenek előtt bízunk benne, és ezt tükrözzük. Ne várjunk el olyasmit, amire még nem képes, de ne csináljunk meg helyette olyasmit, amire már képes. Abban segítsük, hogy saját maga csinálhassa, még akkor is, ha ez eleinte több időt vesz igénybe, vagy nagyobb felfordulással jár. Gyakorlat teszi a mestert, senki sem születik úgy, hogy mindent tud. A rendszerek kialakítása is segíthet az önállósodási folyamatban.
Agresszió
Nagyon fontos, hogy megtudd, mi van a háttérben, mi váltja ki. Ennek is számos oka lehet, és felesleges találgatásokba belemenni, főleg nem vonnék le messzemenő következtetéseket. Mindig megfigyeléssel kezdjük a helyzet megoldását. Nem mindegy az sem, hogy milyen mintát lát, és milyen viselkedésmintát követ, mi az, ami beválik neki. Az sem mindegy, hogy mennyi idős, és milyen helyzetben durva. Érdemes még az elején elcsípni az ilyet és nem megvárni, míg más szól érte, illetve a mélyére lemenni, nem pedig felszínesen kezelni. Először is nézz magadba, hogy vajon hogy reagálsz nehéz helyzetekre, mert a gyermek a legjobb tükör, és tudod: agresszió agressziót szül. Ha Te sem tudod kordában tartani indulataidat, akkor a gyermekedtől sem várható el. A fő szabály, hogy nem bántunk senkit. Vigyázz rá, hogy se magában, se másban ne tegyen kárt, de közben mégis ki tudja adni magából ezt a felgyülemlett kreatív energiát. Keressétek meg a módját, hogy hogyan tudjátok levezetni a feszültséget, és erre legyen biztonságos keret, tér, idő, lehetőség. Ne ítélkezz a gyermek felett, mert a kisgyermek soha nem rosszindulatú, soha nem gonosz, soha nem akar rosszat, ezt mind sajnos megtanulja, lemásolja. Tegyünk érte, hogy megőrizzük gyermekeink jóságát és figyeljünk oda erre nagyon! Nem büntetni kell, hanem megelőzni.
Szorongás
Ne várd meg, míg testi tünetek jelentkeznek gyermekednél, és figyelj nagyon rá, hogy személyiségéből adódik a visszahúzódás, vagy a környezeti hatások miatt húzza össze magát egyre kisebbre. Ez egy nagyon komoly probléma, és valódi negatív spirál, ami kisiskolás korra már pszichológiai kezelést is igényel, mert el tud fajulni egészen a depresszióig is. Rettenetesen megnőtt a szorongó gyermekek száma, és ez nem a félénk, visszahúzódó, introvertált gyermeket jelenti, hanem a kórós, önkárosító állapotot. Lehet ez ellen tenni, elsősorban megelőzéssel. Itt is csak azt tudom mondani, hogy a bizalom, a szülő-gyermek kapcsolat megerősítése a legfontosabb, hogy észrevedd, ha nem is mondja el, hogy baj van. Lehet, hogy számodra apróság, de ne bagatellizáld el, mert ez mélyebbre sodorhatja. Az ő szintjén az ő problémája életbevágó, tartsd tiszteletben a számára fontos dolgokat, és figyelj oda rá, hogy ezek ne sérüljenek.
Félelem
Ez megint igényel egy kis önismeretet is, hiszen a gyermek a legjobb tükör. Eleinte a gyermekben nincs félelem, mert az ős bizalom állapotában van, és a szüleit mindenhatónak tekinti, és az első, legfogékonyabb időben az anyával szoros egységben él. Bízik magában, bízik a világban. Nincs mitől tartania. A bizonytalanság ezzel szemben olyan káros folyamat, ami tartós fennállás esetén egy állandó stresszállapotot okoz a kortizol hormon hatására, ami pedig hatással van az érzelmeinkre, a döntéseinkre, és nem utolsó sorban az immunrendszerünkre is. A félelem általában egy tanult folyamat. Lehet persze karmikus is, amit kivált egy életesemény, vagy kapásból hozza, de ez ritkább eset. Azzal is meg tudjuk ezt előzni, ha idejekorán nem kap kész képet a gyermekünk, vagyis nem találkozik csak hallott mesével. A fantázia, a belső képalkotó képesség úgy tud a legjobban fejlődni, ha nem szabunk neki határt. Az érzelmi biztonság megalapozása itt kulcsfontosságú.
Mozgásigény
A gyermeknek 6-szor annyi energiája van, mint a felnőtteknek. Folyamatos mozgásban van, már az anyaméhben is. Nekem például a kislányom szinte soha nem volt nyugton, én azért fordultam orvoshoz, mert még éjjel is éreztem, hogy mocorog, és aggódni kezdtem, hogy talán nem is alszik. Az orvos szerencsére megnyugtatott, hogy ez csak annyit jelent, hogy álmában is mozog, és valószínűleg születés után is ilyen lesz. Ez valóban így is történt, a légzésfigyelőről learaszolt, minden ágyból leesik, aminek nincs korlátja, reggel teljesen más pozícióban találtam mindig, és képtelenség mellette aludni, mert vagy egy láb, vagy egy kar landol rendszeresen rajtam. Ezt a mozgásigényt kielégíteni nem lehet úgy, ha leültetem TV-t nézni, hogy maradjon már nyugton. Arról nem beszélve, hogy a fejlődés szempontjából, a két agyfélteke összehangolása érdekében folyamatosan szabad mozgásra van szüksége egy kisgyermeknek. Nem fáradnak el! Nincs lusta gyermek! Ezt mi beszéljük beléjük, mi adjuk a szájukba. Megfelelő mozgásformát fáradhatatlanul gyakorol. Hagyd a gyermeked szabadon szaladni, kúszni-mászni, gurulni, ugrálni. Az ugrálásra otthon egy tipp: fújj fel egy gumimatracot, és tedd a kanapé elé, így bátran mászhat a kanapéra is, mert nem baj, ha leesik, illetve ugrálhat a földön anélkül, hogy bárkit zavarna, és még a lábfejét is erősíti!
Beszédfejlődés
Egy éves korban már van, aki beszél. Két éves korban már sokan beszélnek. Három éves korra általában tudnak beszélni. A lányok hamarabb beszélnek, mint a fiúk. Ezek nagy általánosságokban igazak, közel sem mindenkire, mégis talán ez van leginkább a köztudatban, bár a jelenlegi tendencia az, hogy egyre később kezdenek beszélni a gyermekek, gyakori a megkésett beszédfejlődés, ami logopédus segítséget is igényel. Ez is tipikusan egy olyan téma, ami nem a könyvekben leírt menetrendszerinti járat szerint alakul, hanem sokban függ a gyermek adottságaitól (testi és lelki egyaránt) is, és a környezettől is. Nem célszerű és nem is szabad összehasonlítani a gyermekeket ebből a szempontból. A TV-ben látott mesék nem segítenek a beszéd helyes elsajátításában, mert az artikuláció, a szemkontaktus, a mimika olyan fontos elemei a beszédnek, amit nem tud képernyőről megtanulni a rajzfilmfigurákból. A szavak csak a kommunikáció kis százalékát teszik ki, a nagyobb része nonverbális. Érdemes időt és energiát szentelni annak, hogy minél többször gyermekünk szemébe nézve beszéljünk hozzá, folyamatosan kommentálva a cselekedeteinket. Eleinte furcsa érzés, de tényleg hamar meg lehet szokni, hogy egyfolytában mondjuk, hogy mit csinálunk, mit tervezünk. Ez egy nagyon nagy segítség a gyermekünknek.